Akác

Az akác


A fehér akác (Robinia pseudo-acacia L.) térhódítása hazánkban már az 1860-as években megkezdődött, amikor is rövid idő alatt számos helyre betelepítették. Őshazájában üde lombos erdőket kedveli, hazánkban azonban nagyarányú telepítése miatt az Alföld uralkodó fájává nőtte ki magát, zavart útszéleken, árokpartokon olykor tömegesen is előfordul. Illatos, fehér pillangós virágai jellegzetes csüngő fürtvirágzatokba tömörülnek, melyek május-júniusban nyílnak. Ügyeljünk azonban, hogy ne forgalmas utak mentéről gyűjtsük!


Az akácvirág kellemes és jellegzetes ízű teáját a benne található aromás vegyületek miatt régóta gyűjtik és fogyasztják gyógyteaként. Hatóanyagait tekintve a fehér akác virágában megtalálhatók flavonoidok (pl. robigenin, akaciin), illóolaj (pl. linalool, benzilalkohol, terpineol), illetve a robinin. Nemcsak élvezeti érteke nagy, hanem óriási gazdasági jelentősége is van. Méze világos, áttetsző, a kristályosodásra nem hajlamos. Magyarország egyik legjobb mézelő növénye.


A konyhában is remekül felhasználható palacsintatésztába sütve, szörpként és akár akácbor is készíthető belőle.