A galagonya

A galagonya (Crataegus) a rózsafélék családjába sorolt növénynemzetség. Egy piros bogyós növényről van szó, a bogyókat kemény, vörös, fényes héj borítja. Szúrós ágú, rendkívül hosszú életű cserje, mely akár 2-3 méterre is megnőhet. A legelők és erdők szélénél gyakori. Az északi félteke mérsékelt területeire jellemző, például az Egyesült Államokban, Kanadában és egész Európa területén. A Kárpát-medencében négy faj őshonos: az egybibés galagonya, a fekete galagonya, a rózsaképű galagonya és a cseregalagonya. Hazánkban őshonos fajok közül az egybibés változata a leggyakoribb.

Gyümölcseit általában nem fogyasztjuk nyersen, a belőle készült kivonatok viszont megtalálhatóak kiegészítők formájában. Terméséből készülhet likőr vagy különleges lekvár is. Gyógyteának pedig a virágos hajtásvégből (Crataegi folium cum flore) készítenek forrázatot. A galagonya hatóanyagai többek között a flavonoidok, triterpének, procianidinek. A virágos hajtásvég és a termésdrog hatóanyag-összetétele kicsit különbözik, az utóbbiban valamivel kevesebb a flavonoid. A szívre kifejtett sokrétű pozitív hatása miatt a galagonyát univerzális szívgyógyszernek is szokták nevezni.

Rendkívül jó szíverősítő és szívnyugtató. Hatóanyagainak köszönhetően javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, segít a vérkeringési problémák enyhítésében. Rugalmasan tartja az erek falát és a szívizmot. Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire is ajánlott. Stresszoldó, nyugtató, altató hatása révén krónikus álmatlanságban szenvedők számára lehet nagyon hasznos. Terhesség alatt is fogyasztható. A központi idegrendszerre hat, ezért szédülés, szorongás, szapora szívdobogás és rövid légzés kezelhető vele. Változó korban csökkenti a hangulatváltozásokat, a hőhullámokat. A galagonya az egyik legbiztonságosabb gyógynövény. Huzamosabb ideig tartó alkalmazása során is teljesen veszélytelen, nem alakul ki hozzászokás (ESCOP Monographs).